Vágyaink

 

Miközben az elme kiterjeszti határait abban a pillanatban bezárul.Nem tud más lenni belső lényénél (feszültség szül benne,befelé fordul)ezért keresi önmagát s teszi fel a kérdést:Miért?

A miértekkel válik útkeresővé,kialakul benne a vágy........

((((((((((("sokszor a vágynélküliség teszi az embereket életunttá befordulttá céltalanná.Ezt az állapotot a félelem teremti meg a kilátástalan helyzetük a saját szenvedésük.Sajnos sokáig képesek uralni az elmét:míg az illető újra erőre nem kap.Ha ez megtörténik keresni kezdi a választ a "miért" ekre .Így válik útkeresővé" ))))))))

A vágyainknak pedig mi szabhatunk határt -a fent említett képletből- ami eleve determináltak  

Tehetünk úgy is hogy átszabjuk határainkat ideig óráig de "A nem akarót vonszolja, az akarót repíti a sors" 

Sors vagy szabad akarat?Két elválaszthatatlan.Az éremnek is két oldala van.Hasztalan vitázni melyik van jelen mert nem vagy-vagy hanem is-is.Szorosan összekapcsolódik sorsunk és az akaratunk.Így válik kerek egésszé 

Mint férfi és nő két oldalról létezik úgy a dolgok hozzáállása is legalább kétféleképpen közelíthető meg így hogy is lenne a világ olyan tökéletes?

Magunkban hordozzuk a tökéletlenség szikráját!Egy seggel csak egy székre tudunk megülni.Egyik kizárja  a másikat nem tudunk túllépni önmagunkon,az ellenkező áramlatokat már nem tudjuk figyelembe venni, a lemaradókat a másik úton igyekvőket vagy a velünk szemben jövőket.Ezért van ott a másik fél az majd segíthet és ami az egyik helyzetben eredményre vezetne az máskor tévútra visz.

Mi vagyunk-e a hibásak vagy az a növény amit dögszagot áraszt????

Mert ugye már olyan jól megszokott hogy minden virágnak kellemes az illata,de ő nem tehet arról hogy ilyennek született.Bennünk van e a hiba mert nem annak látjuk ami a mi elképzelésünkben szerepel?Tehát felteszem még egyszer mi vagyunk hibásak vagy az a meg nem értett növény?

Sokat fáradozunk azon hogy magunkon túlnyúlva mások legyünk ugyanakkor elfeledkezünk mélyen befelé fordulva önmagunk lenni!

Sok ember csak a győzelemre törekszik és csak kevesek az igazságot megleln

Bárhogy is alakuljon az élet menete az a te utad amelyik vezet valahová akármilyen rövid is legyen!

Különbözőek vagyunk mi emberek egy példával élve az arcfelismerő képesség valakinél rosszabb és van akinél jobb és létezik még egy kategória ami túljut egy ponton ,hogy már annyira a kifinomult,hogy mindenki hasonlít mindenkire egy idő után annyira telítődik,hogy elveszik az a nagy bázis amivel rendelkeztünk,visszajutunk a nem tudás létében.Megízlelve ezzel az örök körforgás!

Az agy halál a megszokás!A tudat rákfenéje az elmúlás!

Érzünk valami nagy vágyat a tökéletesség felé azért mert titkon tudjuk a világ is olyan tökéletlen

Magunk is eldöntjük hogy oda valóak vagyunk e vagy sem vagy hogy enyém lehet e vagy sem és folytathatnánk......Miért van ez így mikor kevés az önbizalmunk és megálljt parancsol valami felettes érzés a kudarckerülés érzése az önbizalomhiány miatt...Mert sokszor számba vesszük hogy érdemes e befektetni egy adott dologba az energiát vagy sem.Ez mind szép és jó egy darabig míg felül nem emelkedik a szégyen érzése magunk számára és a kívülállók szemében is amiatt hogy sikeresek legyünk,mindenáron!