2012. január 11., szerda

Sokat fáradozunk azon hogy magunkon túlnyúlva mások legyünk ugyanakkor elfeledkezünk mélyen befelé fordulva önmagunk lenni!

Sok ember csak a győzelemre törekszik és csak kevesek az igazságot megleln

Bárhogy is alakuljon az élet menete az a te utad amelyik vezet valahová akármilyen rövid is legyen!

Különbözőek vagyunk mi emberek egy példával élve az arcfelismerő képesség valakinél rosszabb és van akinél jobb és létezik még egy kategória ami túljut egy ponton ,hogy már annyira a kifinomult,hogy mindenki hasonlít mindenkire egy idő után annyira telítődik,hogy elveszik az a nagy bázis amivel rendelkeztünk,visszajutunk a nem tudás létében.Megízlelve ezzel az örök körforgás!

Az agy halál a megszokás!A tudat rákfenéje az elmúlás!

Érzünk valami nagy vágyat a tökéletesség felé azért mert titkon tudjuk a világ is olyan tökéletlen

Magunk is eldöntjük hogy oda valóak vagyunk e vagy sem vagy hogy enyém lehet e vagy sem és folytathatnánk......Miért van ez így mikor kevés az önbizalmunk és megálljt parancsol valami felettes érzés a kudarckerülés érzése az önbizalomhiány miatt...Mert sokszor számba vesszük hogy érdemes e befektetni egy adott dologba az energiát vagy sem.Ez mind szép és jó egy darabig míg felül nem emelkedik a szégyen érzése magunk számára és a kívülállók szemében is amiatt hogy sikeresek legyünk,mindenáron!