Popper Péter

maga popper péter elkezdett szavai gondolkoztatott el:mi oka,hogy panaszkodunk és semmi sem jó! miért vagyunk olyan elégedetlenek és van akkora népi kezdeményezés arra,hogy mi magyarokat legyünk az a nép akiket örök panaszkodóknak hívjak?biztos a történelmünkkel és a hagyományainkkal belénk ivódott de még inkább azon jellemvonás ami emberré tesz a kapzsiság mely magával hozza az önzést és lázítást egymás ellen és azon át.a széthúzást ami már oly ismerős lehet valamint a mohóság és a becsvágy!ezek lennénk mi a felszín alatt....ó nem nem mondhatnánk:kiről is van szó?jön a hárítás de ezzel nincs is semmi baj mint a fent említett monológgal.hiszen a hárítás is én védő mechanizmus nekem popper azt mondta ez egy bocsánatos bűn magunkat belülről magunkat szépnek gondolni ellenben én azt hangoztatom hogy valahonnan ki kell indulni meg szép hogy az legyek már saját magam hisz így tudok csak megvívni a világ gondjával.mely új gondolatot szül az pedig az hogy miért is vagyunk egyedül....a problémákkal a bajokkal és nehézségekkel új kérdést szül és ad választ egyben!