Ahelyett hogy a belső megérzéseinket tökéletesítenénk,hazudunk a világ
felé de ahhoz hogy ezt meg bírjuk lépni magunkat kell átejteni.Elnyomjuk
magunkban,megtanuljuk leplezni spontán érzéseinket,őszintétlenek
vagyunk társainkkal szemben.Kétfelé ágazik:hallgatok a
megérzéseimre,tiszta maradok vagy pedig elkezdem a világot színpadként
használni.Látszólag mindkettőnek létjogosultsága van azonban az egyiknek előnyt élvez a másikkal szemben.Elnevezhetjük akár ezt jónak és rossz oldalnak is.
Míg a jó tökéletesen harmóniában van önmagával és egység élményét
nyújtja valamint rendet rak a rendetlenségben és átláthatóvá válik addig
a rossz oldal hullámokat vet maga körül és állandó feszültséget szül és
ebben a sűrű nyughatatlanságban kell élnie
Vágyunk van a békére és
az eljövendő jóra egy kiszámítható jövőre egy rendszert a
rendetlenségben amit kusza összevisszaságban nem élhetnénk át.
Mert módosulhatnak rendszerek hosszú időn keresztül és ehhez lehet
harmóniában,egységesen viszonyulni ezt nevezhetnénk változásnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése